Álhírek láncleveleken: hogyan ellenőrizzük?

„Ezt a sajtó elhallgatja!” „Egy ismerősöm a minisztériumban dolgozik, és azt mondta…” A kampányidőszakban terjedő láncleveleknek visszatérő eleme, hogy olyan állítást közölnek, amelyről a címzett nem tudja eldönteni, igaz-e. Néhány egyszerű lépéssel azonban sokat lehet tisztázni.

1. Keressük a forrást

Van-e a levélben konkrét forrás: újságcikk, hivatalos dokumentum, nyilvános adat? Ha csak annyi áll benne, hogy „mindenki tudja” vagy „megbízható helyről”, az állítás ellenőrizetlen.

2. Keressünk rá a lényegre

Egy jellegzetes mondatot vagy nevet beírva egy keresőbe gyakran kiderül, hogy a szöveg évek óta kering, más országokban más nevekkel is, vagy hogy egy újság már cáfolta.

3. Nézzük a dátumot

A dátum nélküli szöveg időtlen. Egy évekkel korábbi esemény friss hírként térhet vissza, és a címzett nem veszi észre a különbséget.

4. Figyeljük a nyelvet

Sok nagybetű, sok felkiáltójel, sürgetés, felháborodás: ezek nem bizonyítják, hogy a hír hamis, de jelzik, hogy a célja az érzelmi hatás, nem a tájékoztatás.

5. Számoljunk utána

Ha a levél számokat közöl (költségeket, fizetéseket, statisztikát), érdemes megnézni, nagyságrendben reális-e. Egy nullával több vagy kevesebb gyakori hiba, és a láncban senki nem javítja ki.

6. Kérdezzük meg: kinek használ?

Kampányidőszakban szinte minden üzenetnek van haszonélvezője. Ez nem teszi automatikusan hamissá, de óvatosságra int.

Ha nem tudjuk eldönteni

Akkor ne küldjük tovább. A lánclevél ereje abból fakad, hogy mindenki továbbadja. Aki megállítja, az nem cenzúráz, csak nem vállal felelősséget olyasmiért, amit nem tud ellenőrizni. Ha pedig kiderül, hogy a hír hamis, érdemes ezt annak is megírni, akitől kaptuk.