Az 1990-es évek kampányai: plakát, újság, közszolgálati műsoridő

Az 1990-es évtized a magyar kampánytörténet tanulóévtizede. Az első szabad választáson a pártok szinte a semmiből építették fel a kampányukat, az évtized végére pedig már ügynökségek, közvélemény-kutatók és tanácsadók dolgoztak mögöttük.

1990: kampány tapasztalat nélkül

Az első szabad országgyűlési választás két fordulóját 1990. március 25-én és április 8-án tartották. A pártok nagy része friss alapítású volt, kevés pénzzel és kevés gyakorlattal. A kampány fő eszközei a plakát, a szórólap, a lakossági fórum és a sajtóhirdetés voltak. A plakátok között sok volt a rajzos, humoros, ötletre épülő munka, amely ma is a korszak jelképe.

A közszolgálati műsoridő

A televízió és a rádió ekkor még szinte teljesen közszolgálati volt. A pártok a törvény által meghatározott keretek között kaptak bemutatkozási lehetőséget, így a nagy és a kis pártok hasonló formában jelentek meg a képernyőn. Ezek a bemutatkozó műsorok sokszor egyszerűek, stúdióban felvett beszédek voltak.

Az újságok súlya

A nyomtatott sajtó szerepe nagy volt: az olvasók napilapokból és hetilapokból tájékozódtak, a kampányhirdetések jelentős része is itt jelent meg. Az interjú, a vezércikk és a riport a kampány fontos terepe volt.

Az évtized második fele: szakmaivá válás

Az 1994-es és 1998-as választásokra a kampányok egyre tervezettebbek lettek:

• közvélemény-kutatás alapján választották ki a fő témákat;
• egységes arculat fogta össze a plakátot, a hirdetést és a rendezvényt;
• tanácsadók és reklámügynökségek dolgoztak a pártoknak;
• a jelöltek személye egyre fontosabb lett a pártprogramhoz képest.

1997: új képernyők

Az országos kereskedelmi televíziók 1997-es indulása átrendezte a médiateret. A nézők egy része átpártolt, a hírműsorok tempója felgyorsult, és a politikai kommunikáció a rövid, képernyőre szabott üzenetek felé mozdult.

Mit hagyott örökül az évtized?

A kilencvenes évek kampányai megteremtették azokat a formákat, amelyek a 2000-es években is meghatározóak maradtak: a plakátot mint a kampány névjegyét, a miniszterelnök-jelölt köré szervezett kampányt, és a kutatásokra épülő üzenettervezést. Az internet ekkor még alig játszott szerepet, de az évtized végén már megjelentek az első pártos honlapok.