A választási plakát rövid története

A plakát a legrégebbi tömeges kampányeszközök egyike, és a legláthatóbb is. Az utcán mindenki látja, akár érdeklődik a politika iránt, akár nem. Ezért a plakát mindig a legrövidebb, legtömörebb formáját mutatja meg annak, amit egy kampány mondani akar.

A kezdetek: rajz és jelkép

A 20. század első évtizedeiben a politikai plakát még rajzolt műfaj volt. A grafikusok erős, egyszerű figurákkal dolgoztak: munkás, paraszt, anya gyermekkel, felemelt kéz, kalapács vagy kalász. A szöveg rövid volt, a szín kevés, gyakran csak fekete és egy élénk szín, legtöbbször piros. Ezek a plakátok a nyomdatechnika korlátai miatt is egyszerűek voltak, de éppen ettől lettek erősek.

Egypártrendszer: plakát verseny nélkül

Ahol nincs valódi választás, ott a plakát nem győzködik, hanem kinyilatkoztat. A szocialista korszak politikai plakátjai többnyire ünnepekhez, évfordulókhoz, termelési célokhoz kötődtek. Grafikai minőségük sokszor magas volt, de nem versenyeztek egymással.

1990: a műfaj újraszületése

Az első szabad választás kampányában a plakát újra versengő műfaj lett. Sok plakát gyorsan, kis költségvetésből készült. Erős volt a humor, az irónia és a rajzos megoldás; a választók egy része évtizedekkel később is ezekre emlékszik a legjobban. A portréplakát mellett sok volt a jelképes, ötletre épülő kép.

Az 1990-es évek második fele: a fotó és az arc

Ahogy a kampányok szakmaibbá váltak, a plakáton az arc lett a főszereplő. Stúdiófotó, egységes háttér, a jelölt neve és egy rövid jelmondat. A plakát egyre inkább egy egységes arculat része lett, amely a szórólapon, a hirdetésben és a televízióban is ugyanúgy jelenik meg.

A 2000-es évek: óriásplakát és arculat

Az óriásplakát mérete és ára miatt a nagy kampányok eszköze. A tervezés reklámügynökségi módszerekkel készül: egy fő üzenet, egy kép, néhány szó, nagy betűkkel. Megjelent a negatív, az ellenfelet bemutató plakát is, és vele együtt a plakátok átragasztása, átfestése, vagyis a plakát mint vita helyszíne.

Mit érdemes megfigyelni egy plakáton?

• Ki vagy mi van a középpontban: arc, tárgy, jelkép vagy csak szöveg?
• Hány szó van rajta? Minél kevesebb, annál inkább hangulatot közvetít, nem programot.
• Színek: a pártszínek mellett az alapérzés (meleg, hideg, komor, derűs).
• Kinek szól? Fiatalnak, idősnek, városinak, vidékinek?

A plakát a kampány névjegye. Ha egy korszak plakátjait egymás mellé tesszük, a technika, a divat és a politikai kultúra változása is kirajzolódik belőlük.